Reka and Hedvig in Africa
 
Írtuk pár bejegyzéssel ezelőtt nagybetűkkel, hogy április elején megyünk haza. Nos, ezt az egészet felejtsétek el! Ugyanis utána mentünk el vízumot csináltatni, és kiderült, hogy maximum hat hónapot tartózkodhatunk Kenyában, és egész Kelet-Afrikában, hacsak nem fizetünk 80 000 Ft-ot fejenként, hogy tovább maradhassunk. Megnéztünk néhány repjegyet is, hátha olcsón ki tudunk menni Kelet-Afrikából (Kenya, Uganda, Tanzánia, Burundi és Rwanda), mert akkor újra megkaphattuk volna a vízumot, amikor visszajövünk. Sajnos, ezek a repjegyek túl drágák voltak, így kénytelenek voltunk visszamenni, és megint megváltoztatni a repülő jegyet FEBRUÁR 28-ra. Szóval FEBRUÁR 28-án délután 3 órakor érkezünk a Ferihegyi reptérre, hacsak addig valami újabb meglepetés nem ér minket.

Még továbbra is kapjuk sorba a házassági ajánlatokat. Tegnap például egy gazdag libanoni legény vallott szerelmet Rékának, és felajánlott egy libanoni utat is. Réka még gondolkodik a dolgon, mert Libanon azért mégis csak Libanon… Hedvignek pedig a legújabb lánykérése a legromantikusabb körülmények között, egy túlzsúfolt matatuban történt Kisumu felé. (A matatu egy kisbusz, amivel a helyiek közlekednek.) Most este pedig éppen egy dupla randira készülődünk, két afrikai születésű ázsiaival, akik már tegnap meghívtak minket vacsira. A tegnapi klub meghívás alól sikerült kibújnunk, de a mai indokot még nem tudjuk, hogy mi lesz.

 
 
Ma épen és egészségesen ülünk Kisumuban egy új hotelben, amiről tegnap hallottunk finn lányoktól. Egy héttel ezelőtt még lázasan/ hőemelkedéssel feküdtünk, remélve, hogy nem lettünk maláriások. Egy nappal ez után a vértesztből kiderült, hogy természetesen mindketten azok vagyunk. A rákövetkező két nap annyira nem volt energiánk és olyan rosszul voltunk, hogy az ágyon belül sem volt erőnk megmozdulni, csak nagy nyögések közepette. Átöltözésnél minden ruhadarab után perceket kellett pihennünk, mert annyira fárasztó volt. Fájt az egész hátunk, nyakunk, fejünk, hányingerünk és, majdnem 40 fokos lázunk volt és annyira nem volt étvágyunk, hogy Réka még leadta azt a 4 kg-ot is, amit itt felszedett. Viszont a gyógyszerek (alkalmanként négy anti-malária tabletta + dupla Panadol + két elvileg multivitamin, ami szerintünk inkább B-komplex vitamin lehetett) meglepően gyorsan hatottak. Pénteken nagy meglepetés ért bennünket: szinte az egész tanári kar meglátogatott minket, szám szerint nyolcan!!! J A maradék négyből kettőnek a suliban kellett maradnia, egy Ugandában volt, egy pedig szintén maláriás volt. Mivel a tanárok 99%-a nem volt még a püspök házában, úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Minden szobában szétnéztek, mindenhez hozzányúlkáltak, és megették (na jó megettük) a püspök féltve őrzött papayáit. Szerencsére ekkorra már viszonylag szalonképesen néztünk ki, és ki is tudtunk ülni velük a nappaliba. Szombaton még egy kicsit gyengék voltunk, de tegnapra már minden bajunk elmúlt.

A másik fontos hírünk, hogy megváltoztattuk a repülőjegyünk dátumát. November 19-ről átraktuk április 4-re, tehát a tervezett május vége helyett ÁPRILIS ELEJÉN megyünk haza.

 
Csodaország 10/08/2010
 
Húúú, de régen írtunk... Azóta sok minden történt, azt sem tudjuk hol kezdjük a mesélést. Tartottunk angol (mindketten), matek (Réka), ének (Hedzsi), társadalomismeret (Réka) és testnevelés (mindketten) órákat, nővérkékként sebeket láttunk el, masszőrködtünk, verekedtünk a tanárokkal, kigáncsoltuk néhány gyereket, ovónősködtünk és egyéb hasznos tevékenységeket folytattunk.
Sok minden érdekeset hallotunk az afrikai hiedelmekről. "Kiderült", hogy itt vannak repülő kígyók, amik egyedül az emberek fejét támadják meg, ezért az olyan helyeken, ahol megtalálható ez a kígyófajta, az emberek forró vízzel a fejükön járnak, hogy ha rájuk repül egy kígyó, akkor leforrázza a víz.
Továbbá vannak ún. éjszakai futók (night runners), akik kedvenc szórakozása, hogy éjszaka ijesztegetik az embereket, krokodilokkal és vízilovakkal szaladgálnak, amiket a varázserejükkel szelidítettek meg. Esetenként rinocérosszá vagy bokorrá változnak, hogy ne kaphassák el őket. És ha épp ahhoz van kedvük, felpofoznak, és ezzel örökre némává tesznek, vagy rávesznek a sötét erejükkel, hogy a hátadon cipeld őket.
Valamint, ha ne adj Isten, Kiisiben (egy közeli város) temetnek el, akkor félő, hogy az ottani abagusii törzs egyes tagjai elkezdenek ugrálni a sírodon, amíg fel nem jössz koposóstul a föld alól.
Akadnak olyan emberek is, akik a szemükkel meg tudják mérgezni az ételedet ("evil eyes").

Ami a leghihetetlenebb, hogy az átlag emberek max. néhány dolgot hisznek el ebből, viszont a pünkösdista püspökünk az összeset. Néha elég nehéz volt megállni, hogy ne röhögjük el magunkat, amikor halál komoly fejjel figyelmeztetett minket ezekre a veszélyekre.



 
 
Mzungu – így hívják a fehér embereket itt Kenyában. Ezt kiabálva futnak utánunk nevetve a gyerekek, akikkel sorban kezet fogunk. Az emberek mind nagyon kedvesek, senki olyannal nem találkoztunk, aki ne barátságosan közeledett volna felénk. Az utcán megállítanak az emberek, megkérdezik, hogy vagyunk, tetszik-e Kenya, és nagyon megköszönik, hogy itt vagyunk, és segítünk nekik.

A vécénkbe beköltözött egy denevér, esetleg kettő – úgyhogy gyorsan és ugrásra készen végezzük a dolgainkat, amíg el nem kezdenek csapkodni :D Emellett ez az a hely, ahová esténként csak kísérettel mehetünk a kígyók miatt.

Lakik itt velünk egy nő, aki főz, mos, takarít ránk, még ha nem is kérjük. Valószínűleg ő marad itt velünk, amikor a család elmegy. Viszont sajnos úgy néz ki, hogy a biztonsági őrünk csak 15-ig marad – nagyon sajnáljuk, hogy elmegy, mert nagyon megkedveltük.

Réka tegnap jó beteg lett. Hedvig kihasználta a helyzetét, és iskolába menet – jó alibi – felszedett két fekete fiút, akik meg is kérték a kezétJ. Az egyik az iskola portása, akinek már van egy felesége. De nem baj, kedves férfi kollégáink már az első nap tájékoztattak minket, hogy itt megengedett a poligámiaJ. Réka felett két lelkész – az egyik a püspökünk – is imádkozott, plusz az egész iskola, és csodák csodájára meg is gyógyult.

Mindketten általános iskolában tanítunk. Hedvig angolt, Réka angolt és Social Studies-t, de nagyon meg akarnak fűzni minket, hogy gimnáziumban is tanítsunk valamit.

Pár szó a helyi árakról: pár napja vettünk négy pici banánt 30 forintért, ma négy darab ananászt összesen 270 forintért. A kocsi teljesen teli volt ananásszal, mert a püspök felesége és a sofőrünk is vett jó néhányat rajtunk kívül.
 
Homa Bay 09/06/2010
 
Ma megérkeztünk Homa Bay-be. Eszméletlen gyönyörű helyen lakunk (a püspök régi háza). A ház is nagyon takaros, teljesen európai szintű, csak a WC van kinn a kertben, de ez nem zavar minket, csak este a sötétben J Még biztonsági őrünk is van, aki éjjel-nappal vigyáz ránk, és megígérte, hogy egy hónap alatt megtanít minket szuahéliül is és luóul is.

Figyelmeztettek minket, hogy este ne nagyon merészkedjünk ki, mert összefuthatunk vízilóval, hiénával, esetleg egy kedves „kis” kígyóval is. Van tőlünk nem messze egy folyó, ahol krokodilokkal is találkozhatunk.

Holnap megyünk először megnézni az iskolákat, már kíváncsian várjuk! J
 
Vasárnap 09/05/2010
 
Picture
Életünkben először részt vehettünk egy pünkösdista istentiszteleten. Érdekes volt – finoman szólva. Réka rendkívül megijedt, Hedviget pedig összezavarta a dolog. Az eleje jó volt, mert a gyerekekkel énekeltünk kint mindenféle afrikai keresztény dalokat. Amikor ennek vége volt, bementünk a felnőttekhez, és innentől volt furcsa nekünk a szertartás. A pásztorok rendkívül beleélték magukat a prédikációba, és ami nagyon tetszett, hogy az egyik mondta luóul, a másik pedig angolul. Minket külön köszöntöttek. Volt egy rész, amikor a hívek elöl letérdelve hangosan – némelyek sírva – megvallották bűneiket. Ekkor mi még nem értettük, hogy mi történik, és Réka ezt találta egy kissé ijesztőnek. Utólag a püspök elmagyarázta, hogy mi történik, úgyhogy mindketten megnyugodtunk. De azért abban maradtunk, hogy a katolikus miséket – még ha van is köztük unalmas – nem fogjuk teljesen lecserélni.
Késő délután ellátogattunk egy impala parkba a püspökünkkel, az egyik lányával. Ez egy 1 km2-es terület, ami egy impalacsorda otthona, ahol még vízilovak is legelésznek. Láttunk még oroszlánt, hiénát, gepárdot, bölényt és krokodilbőrt stb. Ami a legjobb volt, hogy alkalmunk volt csónakázni egyet a Viktória-tavon naplementekor!!! Közben a kormányosunk megismertetett minket a tó történetével, élővilágával és földrajzi adottságaival. Elvitt mangrove mocsárba és vízilovak közelébe. Nagyon jól éreztük magunkat, és mivel már nagyon jóba lettünk velük, olyan volt az egész, mint egy családi kirándulás.
Hazafelé elmentünk egy nyomortelepre meglátogatni a püspök egyik barátját, akinek diabétesz miatt elüszkösödött a lába. Hihetetlen volt számunkra, hogy még egy ilyen helyen is milyen kedvesek voltak velünk az emberek és még teával is megkínáltak. Ami nagyon meglepett minket, hogy Kenyában még a nyomortelepen élők – most már többet is láttunk – is ügyelnek arra, hogy patyolat tiszta ruhában járjanak.
Picture
Picture
Picture

 
Nem Obama 09/04/2010
 
Mégsem lett Obamánk… Mindent megtettünk Érte, de azt mondták, hogy nem vagyunk rá alkalmasak. Helyette viszont van másunk! ;) Amint tudunk beszámolunk a részletekről a képekkel együtt! J
 
Obama? 09/03/2010
 
Picture
Itt vagyunk tegnap óta a püspök házában, hétfőn megyünk tovább az árvaházba. Baromi jófej család, hat gyerek van, két unokatestvér és egy nagynéni – vagy hasonló, a rokonsági fokokkal nem vagyunk még tisztában, és néha egy nagybáty, no meg a két szülő. A gyerekek egyszerűen tündériek, egész nap velük játszunk. Azon gondolkoztunk, hogyha két nap alatt ennyire megkedveltük az itteni gyerekeket, milyen nehéz lesz majd az elválás az árvaházi gyerekektől. Közben tanulunk afrikai ételeket is főzni, és ha így folytatjuk az evést, akkor félő, hogy jó néhány pluszkilóval térünk vissza Magyarországra. Tanulgatunk szuahéliül és luóul – a helyi törzs nyelve, ebből a törzsből származik Obama is. Jut eszünkbe, holnaptól ha minden jól megy, mi is csináltatunk Obamát a fejünkre. J Majd ha lesznek képek, megértitek! J
Picture
 
 
Kiderült, hogy Ochoo (a püspök, akinél dolgozni fogunk) csak holnap tud értünk jönni. Így még egy napot Kisumuban töltöttünk.  De már kezdjük egyre otthonosabba érezni magunkat, egyszer sem tévedtünk el a boltig. Reggel visszamentünk a pendrive-ért, – nem sok reménnyel - amit Réka tegnap ott felejtett egy internet kávézóban. És nagy meglepetésünkre még mindig ott volt és vissza is kaptuk épségben. Ezután elmentünk boltba, ahol felfedeztük, hogyha kifogyna Réka pálinkás készlete, 300 forinttól lehet mindenféle műanyag üveges tömény szeszt kapni J Így Réka egészen megnyugodott, Hedvig pedig átkozta a napot, amikor alkoholmentességet fogadott :p J

Este megint a hotel éttermében vacsoráztunk, ahol egy nagyon aranyos pincér bácsi szolgált ki minket. Közben bemondták a tévében, hogy bizonyos emberek olyan rémhíreket terjesztettek sms-ekben, hogy ha valaki olyan telefonszámról kap hívást vagy üzenetet, amiben három egyforma szám van egymás után, akkor meg fog halni. Ezt sajnos sok helyi ember komolyan vette, még ez a pincér bácsi is megijedt, hiába tudta, hogy nem igaz. Több ember is szó szerint halálra rémült. Szerencsére az ijesztegetők egy részét a rendőrség már elkapta, de még tart a nyomozás.

 
 
Picture
Az éjszaka elég zajos volt. A falak, mintha papírból lennének. A hotel közelében van egy mecset, így éjszaka Hedvig hallhatta a müezzin énekét (imára hívás) – Réka természetes fel sem ébredt rá. Reggel míg Hedvig aludt, Réka elment reggelizni. Kapott rántottát, kolbászt, narancslevet, kávét tejjel és cukorral, két pirítóst lekvárral és egy banánt.

11 körül elmentünk sétálni, fél perc sem telt bele, már csapódtak hozzánk a helyi fiatalok. Egyikük elkísért minket egy bevásárló „központba”, ahol vettünk moszkítóirtós szúnyoghálót, könyveket a tanításhoz, és palackozott vizet. Elég nehéz megszokni, hogy fogat mosni sem lehet csapvízzel. Hazajöttünk, aludtunk egyet, aztán délután visszamentünk venni még vizet és szörpöt. Természetesen ekkor is akadtak kísérőink, akik bevezettek a helyi köszönési szokásokba és eljöttek velünk vásárolni is.

Este vacsoráztunk a hotel éttermében, mindketten csirkét kértünk. Rájöttünk, hogy nem ízlik a kenyai csirke, mivel Hedvigé finoman szólva furcsa ízű és elfűrészelhetetlen volt, Rékáén pedig körülbelül egy gramm hús sem volt. De a köret mindkettőnknek nagyon ízlett.

Most itt ülünk a papírvékony falnak támaszkodva, és hallgatjuk, ahogy a szomszédunk horkol.

Amint tudunk, jelentkezünk…

Picture